Sajnos mostanában kicsit kiestem a főzős - sütős játékokból, de most szeretnék visszacsatlakozni. Ezt a süteményemet a Szakácsmustra 9. fordulójára készítettem, amit a Fűszermánia blog szerkesztője írt ki. Ezúttal a kipécézett szakács Lajos Mari volt. Amint megláttam a kiírást a lelkem örömtáncot járt. Lajos Marit ugyanis nagyon nagyon nagyon nagyon szeretem. Pláne, hogy a Hemző-féle ételfotók gyönyörűek, ordít a fényképekről a meghittség és a főzés imádata. Kisebb koromban, de még most is, gyakran nézegettem végig újra meg újra a 99/33 sorozatukat, először még csak a képeket csodálva, majd lassan felfedezve a receptek gyönyörűségeit. Nem csak az igényes könyveik miatt lopták be a szívembe magukat, hanem remek dolog úgy sütni, hogy tudom, az ország nagy része ugyanúgy készíti a pozsonyi kiflit vagy a tepertős pogácsát, ahogy tőlük látták/olvasták. Hiába, Lajos Mari a nemzeti- és gasztroidentitásunk (már ha van ilyen) kitörölhetetlen alakja, az örök nagymama, akihez minden helyzetben bátran lehet fordulni segítségért. Minden háztartásban fellelhető, mindenki ismeri a nevét, aki járt már a konyhában. Igazi ikon ő, akárcsak az amerikaiaknak Julia Child... Egy igazi magyar háziasszony.
A süteményről... A kiírás után rögtön a LM gyűjteményünkre vetettem magam és rengeteg esélyes versenyző közül ezt az első látásra nem különösebben vonzó lekváros raviolit választottam a 66 Karácsonyi édesség c. könyvből (50.o). Fél adagban készítettem el, de a hatalmas sikere miatt biztosan fogom még csinálni! Savanykás lekvárral töltöttem, ami miatt még a nem túl édesszájú Édesapám szívébe is belopta magát a süti. Két hátránya van, az egyik, hogy időigényes (1,5-2 óra az elkészítése), másrészt nem egy olcsó sütemény, a teljes adaghoz 4 rúd vanília szükségeltetik. Mindezek ellenére zseniális recept, a tészta omlós és finom, a gyúrása pedig igazi élmény, olyan finom vanília illat lengi be a konyhát... (Látszik is a fényképen, hogy ellepik a sütit a vanília-pettyek...) Nagyon nagyon finom, amolyan klasszikus békebeli aprósütemény. Mindenkinek csak ajánlani tudom! :)
Hozzávalók (fél adag, kb 40 kicsi darab)
- 225 g liszt
- 1/4 kk. sütőpor
- 1 tojás (a dupla (=normál) adagban is ennyi)
- 6 csepp mandualaroma (színtelen)
- 140 g puha vaj/margarin
- 75 g cukor
- 2 vaníliarúd (cukor helyett vaníliáscukorral pótolható - de nem érdemes!)
- 1/2 citrom reszelt héja
- lekvár a töltéshez: nálam darabos feketeribizli dzsem (fontos, hogy sűrű legyen)
- 1 tojás és egy kiskanál tej keveréke a sütéshez
Elkészítés
Lajos Mari honlapján megtaláltam a receptet, így inkább nem írom le a külön az elkészítést, csak a tapasztalataimat és amit másképp csináltam.
A tészta remekül kezelhető, egyáltalán nem ragad és hamar összeáll. A vaníliarudat nem érdemes kidobni, bármikor jól jöhet: lehet belőle saját készítésű vaníliacukrot készíteni (millió meg egy recept van erre), vagy tejbegríz/rizs készítésekör belefőzni az ételbe.
A raviolikat érdemes jól megtömni, úgy a legfinomabb, de persze ez mindenki ízlésére van bízva.
Én Lajos Marival ellentétben nem nagy kiszúrókkal, hanem jóval kisebbekkel dolgoztam, ez így nem túl takarékos sem a sütési időt tekintve, sem a babrálást, de én jobban szeretem az apró sütiket tucatjával enni, mintsem két-három nagyobb darabot. De persze ez ízlés kérdése.
Én a savanykásabb lekvárokat ajánlom, például áfonya- vagy ribizlidzsem, így a kevésbé édesszájúak is imádni fogják.
Fantasztikus recept, próbálják ki!
A kép innen való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése