Vérnarancslekváros, marcipános rougelah

Mautner Zsófi útmutatása alapján készítettem el ezt az igazán nagyszerű süteményt, ami tényleg főnyeremény: a tészta széle ropogós, a belseje puha, a töltelék pedig ragacsos benne. Én a klasszikus diós-baracklekváros kombináció mellett kipróbáltam egy vérnarancsos marcipánost is, egyértelműen ez volt a nyerő. A tésztával picit nehéz dolgozni, mert ragadós, de ezt leszámítva igazán egyszerű recept, bátran ajánlom mindenkinek kipróbálásra. 

Citromos pöffeteg - Dolcetti al limonade

Láttam egy nagyon jó videót, egy citromos kekszről, ami a már a blogon is megmutatkozó csokoládés pöffeteg egyik alternatívája. El is készítettem gondolkodás nélkül, mert vendéget vártam, akiről tudtam, hogy nagyon szereti a citromos édességeket. Nem vallottam vele kudarcot, egy pillanat alatt elfogyott! Nem puszedli szerű a tészta, mint ahogy a kép sugallja, hanem inkább egy ropogósabb, nagyon vajas jellegű kekszféleség. Kicsit sűrűbb állagú lett, mint a videóban látható, és a márványozása sem látszik annyira, de ízre elsőrangú és így is nagyon pofás lett... 

Lajos Mari lekváros raviolija

Sajnos mostanában kicsit kiestem a főzős - sütős játékokból, de most szeretnék visszacsatlakozni. Ezt a süteményemet a Szakácsmustra 9. fordulójára készítettem, amit a Fűszermánia blog szerkesztője írt ki. Ezúttal a kipécézett szakács Lajos Mari volt. Amint megláttam a kiírást a lelkem örömtáncot járt. Lajos Marit ugyanis nagyon nagyon nagyon nagyon szeretem. Pláne, hogy a Hemző-féle ételfotók gyönyörűek, ordít a fényképekről a meghittség és a főzés imádata. Kisebb koromban, de még most is, gyakran nézegettem végig újra meg újra a 99/33 sorozatukat, először még csak a képeket csodálva, majd lassan felfedezve a receptek gyönyörűségeit. Nem csak az igényes könyveik miatt lopták be a szívembe magukat, hanem remek dolog úgy sütni, hogy tudom, az ország nagy része ugyanúgy készíti a pozsonyi kiflit vagy a tepertős pogácsát, ahogy tőlük látták/olvasták. Hiába, Lajos Mari a nemzeti- és gasztroidentitásunk  (már ha van ilyen) kitörölhetetlen alakja, az örök nagymama, akihez minden helyzetben bátran lehet fordulni segítségért. Minden háztartásban fellelhető, mindenki ismeri a nevét, aki járt már a konyhában. Igazi ikon ő, akárcsak az amerikaiaknak Julia Child... Egy igazi magyar háziasszony.

A süteményről... A kiírás után rögtön a LM gyűjteményünkre vetettem magam és rengeteg esélyes versenyző közül ezt az első látásra nem különösebben vonzó lekváros raviolit választottam a 66 Karácsonyi édesség c. könyvből (50.o). Fél adagban készítettem el, de a hatalmas sikere miatt biztosan fogom még csinálni! Savanykás lekvárral töltöttem, ami miatt még a nem túl édesszájú Édesapám szívébe is belopta magát a süti. Két hátránya van, az egyik, hogy időigényes (1,5-2 óra az elkészítése), másrészt nem egy olcsó sütemény, a teljes adaghoz 4 rúd vanília szükségeltetik. Mindezek ellenére zseniális recept, a tészta omlós és finom, a gyúrása pedig igazi élmény, olyan finom vanília illat lengi be a konyhát... (Látszik is a fényképen, hogy ellepik a sütit a vanília-pettyek...) Nagyon nagyon finom, amolyan klasszikus békebeli aprósütemény. Mindenkinek csak ajánlani tudom! :)

Formatartó édes vajas keksz

Mostanában nagyon sokszor rám tör az "úgy ennék egy kis kekszet" hangulat. Kaptam két nagyon cuki kiszúrót, amiket kis szerettem volna próbálni, így rögtön ráálltam a recept kutatásra. Egyszerűt szerettem volna és forma tartót (ami nem puffad, meg ilyenek) így bukkantam rá Puffin egy édes vajas kekszre amiről tudtam, hogy tökéletes lesz. Gondoltam, hogy valamivel feldobom (kakaóporral, vagy reszelt narancshéjjal) de végül nem cifráztam. Nagyon finom keksz lett belőle, a mosolygó csillagok pedig szépen megtartották az alakjukat. Az eredeti mennyiség felével is bő 40 kekszet készítettem. Mondjuk nem voltak hosszú életűek... :D

Karamellás fűszeres keksz

Amit akartam: ropogós, intenzív ízű fűszeres keksz, kicsit karamelles beütéssel. Amit kaptam: ropogós karamelles ízű, lehetne-kissé-édesebb-és-kissé-fűszeresebb keksz. Kellemes ízű, finom aprósütemény, tea mellé nagyon jó. A receptben úgy írom ahogy elkészítettem. A karamell mellé ajánlok még pluszba egy kevés cukrot. Ez a keksz egyben lehetőséget adott arra, hogy kipróbáljam a legújabb kiszúróimat, amik nagyon trükkösek, egyik oldaluk rendes forma, a másikkal pedig - akár egy nyomdával - lehet díszíteni a kekszet. Talán nem érthető amit mondok, de a képen látszik.

Kókuszcsók mogyoróval

Nálunk Karácsonykor szokott készülni ez az édes kókuszos finomság, de mivel sok lesz belőle ezért a mostani családi alkalomra is elkészítettem. Édes, kókuszos, fahéjas, csokis, mogyorós... Nem érdemes kihagyni. ;-)

Mandula - sütemény zöld krémmel

Nos, nem hazudok. Nem a kedvencem ez a sütemény. A krémje - az aroma miatt - nem ízlik. Viszont a család rajong érte. Mivel nálunk demokrácia uralkodik, ezért kénytelen voltam engedni az erőszaknak, és megsütöttem. Előnye, hogy egyszerű elkészíteni, bár nagyon időigényes. Egyetlen buktatója a krém elkészítése, ugyanis ott nagyon fontos, hogy a tojásból és cukorból főzött krém nagyon sűrű legyen. Egyébként a süti alapja egy nagyon finom ropogós diós keksz, aminek én sem tudok ellenállni. Fontos még megemlíteni, hogy ezek a sütemények madeleine formában sülnek (mi csak mandula formának hívjuk). Akkor lesz igazán finom, ha a kisebb fajta formában sütjük. Egyébként akiket ismerek, és kóstolták ezt a sütit mind elkérték a receptjét.

Hájas tészta - kézkrém helyett

Egy egész napos süteményről van szó. Elkezdi az ember reggel és késő délután fejei be. Hogy megéri-e? Attól függ... Ha az ember szereti látni a szerettei arcán az elégedett mosolyt, miközben harapás közben lefújják a sütiről a porcukor felét, akkor a válasz igen, megéri. A hájas elkészítésében nagyon hasonlít a vajas tésztához, ugyanis itt is egy alap tésztára kell hájat kenni, és utána hajtogatni. Hogy miért kézkrém? A süti elkészítése a háj megtisztításával kezdődik, lényegében tapicskolás a zsírban. A tisztítás után a kezem olyan puha és ápolt volt, hogy öröm volt nézni. A szépségipar biztos meghökkenne egy ilyen szlogenen: Kikezdi a tél a kezét? Száraz, és fénytelen a bőre? Süssön hájast! De lényegében erről van szó...
A recept a Nagymamámé, bár mikor egy kicsit utánanéztem a dolgoknak egy ugyanilyet találtam Horváth Ilona egyik szakácskönyvében. A töltelék bármi lehet, én most diósat, mákosat és szilvalekvárosat csináltam. A süteményről: nagyon finom! Legyen ez az a süti, amit egyszer meg kell sütni mindenkinek. Ropogós, de omlós, puha és hm... mennyei finom. 

Szilveszteri habcsók

Próbáltam már habcsókot sütni, de valahogy soha nem sikerült. A szokásos leírás szerint készítettem mindig: cukorral együtt felvertem a tojásfehérjét, utána alacsony hőmérsékleten sütöttem órákig... Az eredmény: ragacsos, összetöppedt, ráncos izék. De most! Nem törődtem semmi előírással, csak összekevertem, megsütöttem, és csodák csodája tökéletes állagú csókokat kaptam. Olyanok, amilyennek lenniük kell: kívül ropog, belül puha, és aranyos a cukorkák miatt... Nem mondom, hogy aki eszerint a leírás szerint csinálja a habcsókot biztos, hogy nem téved, mert még csak egyszer csináltam meg, ráadásul a tojásfehérje kényes jószág, a csillagok állásán kívül a végeredmény függ a tojás minőségétől, hőmérsékletétől és még ki tudja mitől... Mindezek ellenére ezek a csókok finomak és hibátlanok lettek. (Talán az alakjuk lehetne szebb...)

Fahéjas mandulás csillag

Tudom, már késő megosztani a tuti karácsonyi recepteket, hiszen ilyenkor már mindenki mindent megsütött, és csak ülni vágyik a karácsonyfa alatt és sütkérezni a családja szeretetének fényében. Ez a sütemény nem csak Karácsonyra jó, kiváló tea mellé vagy kávéhoz. A tésztája különös módon nem marcipán ízű, hanem ropogós, kissé ragacsos mandulás. A tetején a tojásfehérje pedig a hab a tortán... vagy süteményen. Nagyon finom sütemény, bárhol megállja a helyét. Ez az adag elég nagy (3 nagy tepsi), tehát aki óvatosabb nyugodtan felezze a mennyiséget. (Bár a sikert garantálom... )

Túrós pogácsa - időhiányosoknak

A pogácsákat általában nem szeretem. Illetve frissen nagyon finomak, de ahogy kihűlnek... egyszerűen rájuk sem bírok nézni. Ezért örültem nagyon, amikor a Zamat és illat blogon keresztül eljutottam Mohához, ahol egy olyan pogácsát reklámoztak, ami másnapra is puha marad. Kíváncsi voltam. Frissen a pogácsa eszméletlen jó volt, de akartam pár darabot hagyni, megnézni milyen lett kihűlve. Sütés után 5-6 órával még nagyon puha, remélem holnapra is ilyen marad. (A képen látható kosárban tartom, textillel letakarva.) A recept egyébként majdnem ugyanaz, két szükségszerű változtatás van benne.

Apropó! Az ajánlásom eddig indokolatlan, hiszen még nem szóltam ennek a pogácsának a speciális elkészítési módjáról. Ugyebár pogácsát sütni úgy kell, hogy összegyúrjuk, pihentetjük, hajtogatjuk, pihentetjük, hajtogatjuk, pihentetjük stb. Ennél azonban a hajtogatás egy egyszerű feltekeréssel megússzuk. Nem mondom, hogy tíz perces sütemény, mert azért idő elkészíteni, de a hagyományos pogácsa elkészítési idejéhez képest gyorsan megvan. A rétegei pedig viszonylag jól megmaradtak. A képen ugyan nem sikerült hangsúlyozni, de nagyon kis puhák. 

Titinek szeretettel!  :)