Vérnarancslekváros, marcipános rougelah

Mautner Zsófi útmutatása alapján készítettem el ezt az igazán nagyszerű süteményt, ami tényleg főnyeremény: a tészta széle ropogós, a belseje puha, a töltelék pedig ragacsos benne. Én a klasszikus diós-baracklekváros kombináció mellett kipróbáltam egy vérnarancsos marcipánost is, egyértelműen ez volt a nyerő. A tésztával picit nehéz dolgozni, mert ragadós, de ezt leszámítva igazán egyszerű recept, bátran ajánlom mindenkinek kipróbálásra. 

Nekrológ és csokis sajttorta

A blognak vége. Konyha hiányában egyszerűen nem lehet gasztroblogot üzemelni. És ameddig azt ismételgetik, hogy "ez nem a te konyhád", addig nem lehet jó lélekkel sütni. Szerettem csinálni,értelmet adott a hétköznapjaimnak. Sajnálom, hogy vége. De stílusosan kell befejezni. Egy csokoládétortával zárok, egyfajta sajttorta ez, Váncsa zseniális könyvéből. Remélem, hogy a blogon található receptek másoknak is jól jönnek majd. Ha kipróbálták valamelyiket, és tetszett, írjanak. És süssenek. Szentimentálisan hathat, de itt szeretném megköszönni Édesapának, hogy olvasott, hogy érdekelte az, amire az életemet szerettem volna feltenni. Lehet, hogy egyszer majd visszatérek, vagy időnként felkerül egy-egy újabb recept. Nem tudom. A torta fantasztikus, tömény, csokis krémes. Kóstolják meg.

Epres sajttorta Rachel Allen nyomán

A Sasó indította Szakácsmustra nevű játék háziasszonyának szerepét ezúttal Dina vette át, aki ebben a fordulóban Rachel Allent választotta ki. A játék lényege, hogy minden résztvevő süt a kijelölt szakácstól. Én mivel Rachel Allent nem ismertem kénytelen voltam az internetet segítségül hívni, ahol rengeteg (többségben angol nyelvű) receptet találtam. Nagyon sokat elmentettem, és sokat ihletődtem is az egyszerű, de nagyszerű receptek láttán. Mivel volt itthon egy nagy doboz mascarpone és találtam egy jó kis sajttorta receptet Puffinnál, úgy döntöttem lesz ami lesz, megsütöm ezt. Azért is tetszett nagyon a recept első ránézésre, mert egy átlagos sajttortához képest kevés hozzávalóra van szükség. Az eredeti recept áfonyát ír, azonban én még mindig eper-lázban égek, így ezt akartam felhasználni. Hááát... Most már értem, hogy az epres sajttorták miért csak a tetejükön márványosan elkevert eperöntetet tartalmaznak. A darabokra vágott eper ugyanis szétsült, - és bár nagyon finom volt - elég fura színe lett a tortának. A másik probléma, amivel szembesültem, a sütési idő. A blog nem adott meg hőfokot, így 170°-on sütöttem. Körülbelül másfél óráig. Ugyanis az eredeti recept 35-40 percet ír, de mellé írta, hogy vagy ameddig meg nem pirul. Na. Körülbelül 45 percet töltött a sütőben, amikor észrevettem, hogy már erősen pirul. Rendben kivettem. A közepe azonban még gyanúsan folyt. Jó, gondoltam, megvárom míg kihűl, biztosan keményedni fog. Nos, szobahőmérsékleten ugyanúgy folyt. (Nem remegett, a belseje a pirult réteg alatt totálisan folyékony volt.) Jó, sütő visszakapcsol, megint sütöttem körülbelül fél órát, kivettem, már nagyon pirult (az alufóliát nem találtam) kihűtöttem. Ugyanúgy folyt. Jó, rendben, sütő visszakapcsol, alufólia megkeres, vissza a sütőbe. Sajnos az időérzékem elég rossz, de itt még körülbelül 40-45 percet sütöttem, míg azt mondtam, jó, ennyi folyékonyságot kibírunk, maximum pohárból esszük, és feltehetem a blogra mint bravúros pohárkrémet. (Ekkor elég erőteljesen remegett, de már nem éreztem, hogy folyt volna a közepe össze vissza.) Kihűlt és láss csodát, szeletelhető volt. Ami az oka lehetett ennek: pech (már az előző sajttortám se jött be), vagy lehet, hogy a tojást túl sokáig vertem, nem kellett volna annyira kihabosítani, vagy a mascarpone már súrolta az eltarthatóság dátumát, de ízre, szagra, állagra rendben volt.

Nos, ezek után az összegzés: aki a gyönyörű fehér színű sajttortára vágyik az keressen más receptet. Aki pedig szereti az epres, csúnyácska, de jóízű krémes tortákat az jó helyen jár. Nagyon finom lett amúgy a végeredmény, csak a külleme piszkálja nagyon a csőrömet...

Epres krémes

Egyik nagy kedvencem az eper. (Bár még annál is jobban szeretem a Nagyszüleim kertjéből a szamócát, ami kisebb, nyomibb, de háromszor olyan édes és lédús mint a boltiak.) Az ötlet, hogy ilyen süteményt készítsek, az egyik youtube-os videóból jött, de én más krémet használtam, történetesen a legjobb tiramisu krémet, kis változtatásokkal. Azt reméltem, hogy egy kevés zselatinnal szebben szeletelhető sütit kapok, nos nem, össze vissza csúszkált az egész, így ha nem szimpi a zselatin nyugodtan hagyják ki. (Kicsit folyósabb lesz, otthonra teljesen megfelelő...) És az íze. Fantasztikusan finom lett. A kép nem túl jó (este fél 9 tájban fotóztam, minimális fénnyel) kicsit olyan, mintha szalonna darabok akarnának kihullani a lapok közül, de nem, az eper... Talán nem túl szép, de az íze világbajnok! (Hogy egy kicsit Jamie Oliver szavaival éljek...:D) Így az eperszezonban érdemes kipróbálni. Bár szerintem a tölteléket ősszel fel lehet cserélni karamellizált almára/körtére, vagy nyár derekán cseresznyére/meggyre, kis mandulával, előbbi dióval... Nem lehet rossz. :)