Vérnarancslekváros, marcipános rougelah

Mautner Zsófi útmutatása alapján készítettem el ezt az igazán nagyszerű süteményt, ami tényleg főnyeremény: a tészta széle ropogós, a belseje puha, a töltelék pedig ragacsos benne. Én a klasszikus diós-baracklekváros kombináció mellett kipróbáltam egy vérnarancsos marcipánost is, egyértelműen ez volt a nyerő. A tésztával picit nehéz dolgozni, mert ragadós, de ezt leszámítva igazán egyszerű recept, bátran ajánlom mindenkinek kipróbálásra. 

Túrós áfonyás pohárdesszert

Nagyon szeretem a pohárdesszerteket, nem csak enni, hanem készíteni is. Színesek, izgalmasak és különféle textúrák ütköznek egy-egy látszólag semmiségben. Ez is ilyen, a túrókrém krémes és légies, az áfonyalekvár savanykás és karakteres a piskóta pedig ropogós. Pillanatok alatt elfogyott, érdemes kipróbálni. :)

Gyümölcs joghurt

Rettenetesen primitív recept, de azért nem szégyellem megosztani, mert tényleg nagyon finom és jóval egészségesebb, mint a boltban kapható joghurtok. Egy croissant mellé elképzelni sem lehet jobbat reggelire. (Najó, azért el lehet...)

Lajos Mari lekváros raviolija

Sajnos mostanában kicsit kiestem a főzős - sütős játékokból, de most szeretnék visszacsatlakozni. Ezt a süteményemet a Szakácsmustra 9. fordulójára készítettem, amit a Fűszermánia blog szerkesztője írt ki. Ezúttal a kipécézett szakács Lajos Mari volt. Amint megláttam a kiírást a lelkem örömtáncot járt. Lajos Marit ugyanis nagyon nagyon nagyon nagyon szeretem. Pláne, hogy a Hemző-féle ételfotók gyönyörűek, ordít a fényképekről a meghittség és a főzés imádata. Kisebb koromban, de még most is, gyakran nézegettem végig újra meg újra a 99/33 sorozatukat, először még csak a képeket csodálva, majd lassan felfedezve a receptek gyönyörűségeit. Nem csak az igényes könyveik miatt lopták be a szívembe magukat, hanem remek dolog úgy sütni, hogy tudom, az ország nagy része ugyanúgy készíti a pozsonyi kiflit vagy a tepertős pogácsát, ahogy tőlük látták/olvasták. Hiába, Lajos Mari a nemzeti- és gasztroidentitásunk  (már ha van ilyen) kitörölhetetlen alakja, az örök nagymama, akihez minden helyzetben bátran lehet fordulni segítségért. Minden háztartásban fellelhető, mindenki ismeri a nevét, aki járt már a konyhában. Igazi ikon ő, akárcsak az amerikaiaknak Julia Child... Egy igazi magyar háziasszony.

A süteményről... A kiírás után rögtön a LM gyűjteményünkre vetettem magam és rengeteg esélyes versenyző közül ezt az első látásra nem különösebben vonzó lekváros raviolit választottam a 66 Karácsonyi édesség c. könyvből (50.o). Fél adagban készítettem el, de a hatalmas sikere miatt biztosan fogom még csinálni! Savanykás lekvárral töltöttem, ami miatt még a nem túl édesszájú Édesapám szívébe is belopta magát a süti. Két hátránya van, az egyik, hogy időigényes (1,5-2 óra az elkészítése), másrészt nem egy olcsó sütemény, a teljes adaghoz 4 rúd vanília szükségeltetik. Mindezek ellenére zseniális recept, a tészta omlós és finom, a gyúrása pedig igazi élmény, olyan finom vanília illat lengi be a konyhát... (Látszik is a fényképen, hogy ellepik a sütit a vanília-pettyek...) Nagyon nagyon finom, amolyan klasszikus békebeli aprósütemény. Mindenkinek csak ajánlani tudom! :)

Krémes-meggyes bundáskalács

Egy nagyon gyorsan egy egyszerűen és rendkívül változatosan elkészíthető reggeli (vagy uzsonna) a melegszendvics. Ez a bundáskalács lényegében egy alfaja a szendvicseknek, és a maga nemében utolérhetetlen. :) Vaníliás édes tejfölös krém (ami cserélhető joghurtosra vagy mascarponésra) és darált meggy. Én a puha friss kalácsot szeretem használni hozzá, bár remek felhasználási módja a száraz kalácsnak is ez a módszer. Talán nem olyan gyors, mint egy tál müzlire önteni a tejet, de egy-egy reggel belefér ez a negyed óra alatt elkészíthető finomság.

Lekváros diós csigakalács

Nagyon szeretem a péksüteményeket. Főleg a kelt tésztás sütiket, bár ez a blogon nemigen látszik, ugyanis inkább elmegyek a közeli pékségbe és veszek ott nagyon puha nagyon finom süteményeket, mert mindig félek, hogy a tészta nem kel meg, vagy hamar kiszárad, csak a szokásos félelmek, de mégis eléggé visszatartanak. Amikor pedig készítek valami élesztős tésztás csodát, mindig rádöbbenek, nem ördöngösség, de utána ugyanúgy nem csináltok semmi kelt tésztásat, már csak a megszokás kedvéért is. Most viszont egy diós lekváros finomság (az egyik Blikk Nők Konyha újságból - hekvanc receptje) annyira belopta magát az agyamba, hogy muszáj voltam elkészíteni. A változtatások egyszerűek, és a kényszer, illetve a hirtelen döntéseim következményei, például mindig ha felezek egy mennyiséget valamelyik hozzávalót elnézem, és többet vagy kevesebbet teszek bele, így voltam most a tojással, illetve kifelejtek valamit és azt utólag teszem hozzá... Na, ilyenek vannak. Úgy írom le, ahogy én készítettem mert nagyon nagyon jó lett, pillanatok alatt elfogyott. Talán önkínzás a negyven fokban bekapcsolni a sütőt, de a nagy hőség előnye, hogy a tészta pillanatok alatt megkel. És az íze? Dió és sárgabaracklekvár, kissé karamellizálódott ropogós külső réteggel, és puha belsővel... Mennyei.

Feketeribizli dzsem

A feketeribizli nagy kedvenc az egész családban. Leginkább Nagyapám szereti, aki óvó szeretettel nevelget a kert végében 1-2 bokrot. Én inkább a piros ribizlit szeretem nyersen, de a feketeribizli dzsemnek nemigen tudok ellenállni. Általában Nagymamám főz belőle finom lekvárokat, dzsemeket, de most mi is nekiálltunk Édesanyámmal. Ennek a dzsemnek az érdekessége, hogy csak a dunsztolás alatt esett át hőkezelésen, egyébként a gyümölcs megőrzi a frissességét. Nos, ez nem újság, hiszen például a meggydzsem is hasonló, ám a ribizlit nem kell napokig áztatni, ezáltal talán azt is mondhatjuk, hogy gyorsabb az elkészítése. Ez talán egy dzsemnél furcsa, hiszen rengeteg idő a ribizli pucolása, a dunsztolás, de a lekvárokhoz képest mégis egyszerűnek mondható. Reggelire, vagy marha, esetleg vad húsok mellé kiváló!