2014. július 31., csütörtök

18. Blogkóstoló - kiírás



A Blogkóstolónak már egy ideje aktív játékosa vagyok - ha éppen nem késem le a jelentkezési határidőt -, így hatalmas örömmel vágok bele a 18. forduló megrendezésének. Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget és a stafétát Áginak, az előző kör háziasszonyának. 
Az első Blogkóstolót 4Gyerek hirdette meg, és onnantól kezdve töretlen lelkesedéssel minden valamire való társaságkedvelő blogger részt vesz benne. 
A szabályok a következőek: minden jelentkezőnek sorsolok egy másik blogot, aki onnan szemezgethet kedvére. Minimum egy ételt el kell készítenie, hogyha ez akadályokba ütközik, akkor feltétlen jelezze nekem is, és a társának is. Remélem ilyen nem lesz. Az elkészített ételről egy fényképet és egy linket kérek a bloggal rendelkezőktől, akinek nincsen, attól e-mailben a receptet, képpel és egy csöppnyi beszámolóval.
Ki játszat? Mindenki. Bár vannak megszorítások: akinek a blogján 30 receptnél kevesebb van, vagy nincsen blogja, annak is sorsolok kóstolásra blogot, de őket nem sorsolom ki.
A sorsolásra augusztus 10.-én kerül sor, eddig kérek minden érdeklődőt, hogy a bejegyzés alatt kommentben, vagy e-mailen jelezze, hogy szeretne játszani. Az egyszerűség kedvéért mindenkit kérek, hogy a megjegyzésben írják meg a bloguk címét is. Hogyha valaki lemaradna írjon nekem, valahogy bepasszírozzuk a játékba. :)
E-mail címem: voroskaktusz@freemail.hu

MINDENKIT SOK-SOK SZERETETTEL VÁROK! :D

2014. július 8., kedd

Tripla csokis cookie

Rachel Allen. A dupla csokis kekszét sütöttem meg, aminek a receptjét ezen az oldalon találtam. A recepten annyit variáltam, hogy fél adagban sütöttem meg, illetve a csoki 2/3-át fehér csokicseppekre cseréltem, így triplán csokis lett. A végeredmény? Valami eszméletlen... Belül puha keksz, a szélein ropogós, a fehér csoki enyhén karamelles ízű, míg az egész tömény csokis... Régóta hajszolok már egy olyan igazi amerikai cookie receptet. Most megtaláltam. Nem lehet vele hibázni.



2014. július 7., hétfő

Kukoricás avokádósaláta tőkehalmájjal

Még régebben csináltam egy hasonló salátát, aminek a receptjét egy Lajos Mari könyvből vettem. Most fel akartam eleveníteni az ízélményt, ezért a homályos emlékeimből valami hasonlót alkottam. Nagyon finom és tápláló saláta lett. Ez az étel jó példa arra, hogy egy zöldségekből álló étel is lehet rendkívül ízes és laktató.


2014. július 5., szombat

Meggyes mákos rétes a Blogkóstolóra

A mostani Blogkóstolón Ági Éva takarékos konyháját sorsolta nekem. Nehéz volt választani a rengeteg recept közül, de végül Édesapa kedvéért ez a mákos meggyes rétest választottam. A receptben nem sokat változtattam, annyit, hogy a fahéjat elhagytam a töltelékből (annyira nem szeretem a mákkal együtt használni) és egy kis mézzel édesítettem. A tésztától többet vártam, kissé gumis állagú volt, bár lehet, hogy azért, mert nem nyújtottam elég vékonyra, pedig próbálkoztam, higgyék el! Persze nem volt rossz, sőt hamar elfogyott, de jobban szeretem a papírvékony, ropogós rétes tésztákat. Előnye, hogy gyorsan és macera mentesen elkészíthető.


2014. július 4., péntek

A legjobb fagyi: Levendula Kézműves Fagylaltozó

Budapest, 1055
Szent István körút 21.


Már régen mustrálgatom ezt a helyet, rengeteg jót hallottam róla, de bemenni csak most volt merszem. Nagyon hangulatos hely. Az ilyenre szoktuk mondani, hogy különleges atmoszférája van. Mondjuk mostanában ez a stílus: rusztikus, szép provanszi jellegű fehér fa bútorok, barátságos világítás, köszön vissza a legtöbb igényes újonnan megnyílt cukrászdában. (Az Andrész cukrászda is hasonló.) 
A Levendula sajátsága a különleges és merész ízpárosítású fagylalt választék.






2014. július 3., csütörtök

Pogácsa - egyszerűen, gyorsan

Nagyon finom pogácsa, hajtogatás nélkül. A tényleges munka vele körülbelül fél óra, a többit elvégzi a hűtőszekrény. A hűtés és a zsír miatt nagyon jó állagú pogácsa lesz, a nyers tésztával pedig nagyon könnyű dolgozni. Egy olyan nénitől kaptam a receptet, aki a legjobb süteményeket süti Cserépfalun. Ez csak elég jó ajánló levél, nem? :)


2014. július 2., szerda

Lekváros diós csigakalács

Nagyon szeretem a péksüteményeket. Főleg a kelt tésztás sütiket, bár ez a blogon nemigen látszik, ugyanis inkább elmegyek a közeli pékségbe és veszek ott nagyon puha nagyon finom süteményeket, mert mindig félek, hogy a tészta nem kel meg, vagy hamar kiszárad, csak a szokásos félelmek, de mégis eléggé visszatartanak. Amikor pedig készítek valami élesztős tésztás csodát, mindig rádöbbenek, nem ördöngösség, de utána ugyanúgy nem csináltok semmi kelt tésztásat, már csak a megszokás kedvéért is. Most viszont egy diós lekváros finomság (az egyik Blikk Nők Konyha újságból - hekvanc receptje) annyira belopta magát az agyamba, hogy muszáj voltam elkészíteni. A változtatások egyszerűek, és a kényszer, illetve a hirtelen döntéseim következményei, például mindig ha felezek egy mennyiséget valamelyik hozzávalót elnézem, és többet vagy kevesebbet teszek bele, így voltam most a tojással, illetve kifelejtek valamit és azt utólag teszem hozzá... Na, ilyenek vannak. Úgy írom le, ahogy én készítettem mert nagyon nagyon jó lett, pillanatok alatt elfogyott. Talán önkínzás a negyven fokban bekapcsolni a sütőt, de a nagy hőség előnye, hogy a tészta pillanatok alatt megkel. És az íze? Dió és sárgabaracklekvár, kissé karamellizálódott ropogós külső réteggel, és puha belsővel... Mennyei.