Tiramisu - ahogy mi szeretjük

A kedvenc desszertem. Régen, mikor édesanyám először ilyet csinált, lelkesen befaltam pár adagot, majd megkérdeztem: miből van? Sajtból. Felelte édesanyám. Na hirtelen rosszul lettem. Rá sem bírtam nézni a tiramisura. Sajtbóóól? Hirtelen érezni véltem a pálpusztai és a már kissé túlkoros trappista fülledt meleg illatát. Na nem, én ebből nem kérek - gondoltam. Aztán nem is tudom hogyan, megszerettem. Most már a kedvenc desszertem. És higgyék el, nem érződik semmiféle pálpusztai íz rajta. 

Rengeteg eredeti tiramisu recept létezik. Nem álltatok senkit azzal, hogy ez a legautentikusabb recept. Aki fél a nyers tojástól használjon felvert tejszínt. Ó, és a zselatint felejtsék el. Ennél az édességnél nem a küllem számít. (Ez a képen is meglátszik...) Akkor jó, ha krémes, maszatos és olyan ... hm... tiramisus... A legjobb változat, amit valaha kóstoltam.

Kávés mandulatorta

Sasó új játéka a Szakácsmustra. Ennek a lényege, hogy egy kiválasztott szakácstól kell valamit sütni. Az első fordulóban Gordon Ramsay az, akit több tucat blogger fog górcső alá venni, kielemezgetni, szétcincálni. Ha Ramsay-ről van szó, akkor minden eszünkbe jut, csak nem az, hogy egyszerű, könnyű. Hiszen ő az aki tökéletesen maximalista. Mégis: egy olyan receptet választottam A Baráti lakomák c. könyvéből, ami első látásra egyszerűnek tűnt. (Most szaladtam ki a konyhába megnézni az éppen sülő sütit, háát, egy kicsit felpúposodott... Remélem jó lesz.) A recept rafináltsága abban rejlik, hogy kétféle tésztából áll ez az egyszerű süti, egy egyszerű kevert tésztából, és egy morzsatésztából a tetején. A belseje puha és omlós, a teteje pedig ropogós és a mandula miatt az egész marcipános. Ideális reggelire egy csésze kávé tea vagy egy bögre tej mellé. Remek recept!

A recept pontos forrása: Gordon Ramsay: Baráti lakomák (Alexandra Kiadó, 2012; 253.oldal)