2014. január 31., péntek

Ismerjük meg egymást (újra)!

Rengeteg blog, rengeteg bejegyzés, fantasztikus képek. Csak sokszor nem látjuk az embert, aki a posztok mögött áll. Erre a problémára keres megoldást Szera egyik régi-új játéka, aminek a célja kifejezetten ez: akiknek eddig csak a képeit láttuk, receptjeit vagy élménybeszámolóit olvastuk, azokról megtudhatunk személyesebb dolgokat is. A régi-újat úgy értem, hogy régen volt egy ilyen játék, csak aztán szépen csendben elhalt, viszont a már emlegetett blogger újra feldobta a labdát, és most ismét virágzik... 
Engem Sasó választott ki, amit ez úton is köszönök szépen. 
Visszaolvasva észrevettem, hogy rébuszokban beszélek... Szóval a játék konkrét menete: ha kiválasztottak megosztani 7 "titkot" vagy valami személyesebb dolgot magunkról, majd kiválasztani 7 bloggert, nekik tovább adni a lehetőséget a megnyilatkozásra. Hogy ne akadjon el senkinél a játék, ha választottál valakit jelezd neki egy kommentben. 

Tehát 7 személyes dolog rólam:



1. Nagyon szeretek olvasni. Jóformán mindent. Akár régi vagy új szakácskönyveket, blogokat, novellákat... Furcsának tűnhet, de 19 évesen szeretem Jókai regényeit, de szívesen olvasok Jane Austen-t, Bródyt, Zolát... Mostanában a kedvencem Remarque.

2. Nagyon szeretem a fényeket, illatokat, színeket. Ezért szeretek piacra járni kora reggel.

3. Ha tantárgyban gondolkodunk (gimnazistaként ettől még nem tudok elszakadni) akkor magyar és történelem. De ezen felül rengeteg dolog érdekel: a társadalomismeret, a média, valószínűség és statisztika, klasszikus zene, genetika valamint a politika is. Ezen felül nagyon szeretek kézműveskedni és sütni - főzni is.

4. Nem szeretem az olyan embereket, akiknek nincs véleményük. Sokkal jobb, ha ellenem érvelnek, mint tudni, hogy nem gondolkodnak.

5. Nagyon szeretem Magyarországot... Vésztőt, mikor nyáron csak sárga szénabálákat lehet látni, Debrecent a Nagytemplommal, Pécset, a gyönyörű városképével, Egert, Esztergomot, Sopront... Budapestet, egy nyári éjszakán, a kivilágított Lánchíddal, a Parlamentet... A Balatont, a vitorlásokat, Badacsonyt, a kikötőket, a nyári viharokat, az esti szellőt... Csodálatosnak tartom Erdélyt, azt vallom, egyszer az életben legalább minden magyar embernek el kell oda mennie. Soha nem tudnék külföldön élni, vagy legalábbis hosszú távon nem. Ennek ellenére szeretek (szeretnék) utazni, más kultúrákat megismerni, tanulni tőlük. 

6. Nem szeretem a mákot. Na jó, ez az állítás talán nem igaz így. Igazából a mákot csak enni nem szeretem: beleragad az ember fogába, meg olyan fura szaga van... no és persze a sós olajos tészta, halál édes mák menzás kombó sem tett jót az egyébként finom növény imidzsének.

7. A célom az életben... Szeretnék úgy főzni, hogy aki megkóstolja elmondhassa: Ezért érdemes volt élni... Persze addig még rengeteget kell tanulnom és tapasztalnom... Másik célom, hogy az életemmel, munkámmal hasznára legyek a hazámnak, vagy akár csak a családomnak, környezetemnek...


A hét blogger (blog)  akiket választok:


- Mimi és mama  - mert remek receptjei és csodaszép képei vannak :)

- ApróChef - mert magyarosan főz

Zoli - mert nagyon szeretem a természet képeit... :D

Lélekvándor - mert jó olvasni a novelláit

- Szex/csaták anno - mert fontos, hogy a mítoszokat, legendákat észben tartsuk

- Legjobbotthon - mert itt nagyon kreatív és sokféle ötletekkel találkozom

- Kreatív ötletek - mert rendkívül ötletes és érdekes-értékes ötleteket olvastam már ott


2014. január 26., vasárnap

Mandula - sütemény zöld krémmel

Nos, nem hazudok. Nem a kedvencem ez a sütemény. A krémje - az aroma miatt - nem ízlik. Viszont a család rajong érte. Mivel nálunk demokrácia uralkodik, ezért kénytelen voltam engedni az erőszaknak, és megsütöttem. Előnye, hogy egyszerű elkészíteni, bár nagyon időigényes. Egyetlen buktatója a krém elkészítése, ugyanis ott nagyon fontos, hogy a tojásból és cukorból főzött krém nagyon sűrű legyen. Egyébként a süti alapja egy nagyon finom ropogós diós keksz, aminek én sem tudok ellenállni. Fontos még megemlíteni, hogy ezek a sütemények madeleine formában sülnek (mi csak mandula formának hívjuk). Akkor lesz igazán finom, ha a kisebb fajta formában sütjük. Egyébként akiket ismerek, és kóstolták ezt a sütit mind elkérték a receptjét.



2014. január 21., kedd

Kedvenc süteményeim

Véleményem szerint minden édességnek lelke van. De ez nem csak sütikre vonatkozik. Tulajdonképpen mindennek lelke van, amit az ember szeretettel és lelkesedéssel készít. Ezért szeretem annyira a házi süteményeket, hiszen egy nagymama sütötte pogácsáról tudjuk, hogy nem csak lisztből és élesztőből áll, hanem benne van a szeretete, az összes aggódása, minden értünk elrebegett imája, mert nekünk, unokáknak készíti. Érdekes, az ilyen sütemények mindig nagyon finomak lesznek.
Pont emiatt kicsit fájt a szívem, mikor kitaláltam ezt a kedvenc sütis bejegyzést, és rájöttem, hogy szelektálnom kell. Hiszen minden recepthez kapcsolódik egy érzés, emlék, lelkiállapot, és persze ízélmény. Nem lehet csak úgy némelyeket kiemelni.  Mégis, most 30 sütemény receptet választottam ki, amik bombabiztosak, nagyon finomak, és dekoratívak is. A Karácsonyi listámon is rengeteg kedvenc szerepel, amit ide külön nem emelek be, ezért érdemes ott is bogarászni.
 Íme a listám:





Diós kakaós sütemény - 1. Blogszülinap

Gondolkoztam azon, hogy Blogszülinapra csinálok valami vicces játékot, de aztán annyi minden volt, hogy ez elmaradt. Viszont készítettem egy szülinapi ajándékot Nektek, ez pedig egy sütemény lista ami a blogon található receptek közül a kedvenceimet mutatja be. Ezt mindenképpen ajánlom mindenkinek, aki sütni szeretne tőlem, de nem tudja mit, mert ezen a listán tényleg nagyon finom sütemények találhatók. Hogy erre miért van szükség? Nagyon sokszor érzem azt egy egy blogon, hogy szép, jó, de erőltetettnek érzem az ömlengést. Aztán elgondolkodom azon, hogy az én írásaim is ilyenek. Mert persze minden blogoló azt fogja mondani, hogy fantasztikus recept, rendkívül jó sütemény... Persze erre minden valamire való bloggal rendelkező azt mondaná: én soha...nem. És lehet, hogy így is van. Mindenesetre nehéz rengeteg jó recept közül a legjobbat választani, ami biztos, hogy nem melléfogás. Ezért gyűjtöttem össze azokat a receptjeimet, amikkel nem vallottam még kudarcot. Persze más miatt is jók ezek a válogatások, ilyenkor kiderül kinek milyen az ízlése a sütemények terén... Ha pszichológus lennék ebből még talán statisztikát is tudnék csinálni. Mindenesetre az a mondás, hogy mondd meg mit eszel, megmondom ki vagy, szerintem nagyon is igaz.
Visszatérve a blogszülinapra: nem fogok nosztalgiázni, nem sorolom fel mi minden történt ebben az évben. Csak szeretném megköszönni Neked, kedves Olvasó, hogy itt vagy, és itt voltál.
No a diós sütemény: osztrák kuglófot szerettem volna sütni, (meglátva, hogy milyen silány a képe...) de nem volt itthon csoki, ezért diós kakaós lett belőle. Nagyon finom puha a tésztája, érdemes megkóstolni. Először - mikor osztrák kuglófot sütöttem - nem vertem fel a tojásfehérjét külön, csak mindent összekevertem és sütöttem. Úgy nagyon nedves lett (jó értelemben: nagyon nagyon puha és a vaj miatt nyirkos.) aztán megpróbáltam úgy, hogy a fehérjét felvertem, majd hozzá adtam a masszához a végén, és úgy sütöttem. Úgy szárazabb lett, megfogható, de még mindig puha. Most úgy csináltam, hogy 3 fehérjét felvertem, a többit a tésztába kevertem. A kettő közti átmenetet kaptam meg. Nagyon finom sütemény, mindenkinek ajánlom.


2014. január 19., vasárnap

Vérnarancs dzsem - vámpír kaja?

A vérnarancs nem annyira elterjedt itthon. Ezt azért gondolom így, mert - bár elvileg szezonja van - Budapesten sehol sem találtam ilyet. Debrecenben is csak hosszas portyázásnál akadtam véletlenül egy kedves nénire, akitől azonnal vettem két kilót. Az ötlet, hogy lekvárt főzzek belőle már régen motoszkált a fejemben, konkrétan azóta, hogy az egyik Ínyenc magazinban láttam egy jó receptet.
A lekvár, ami inkább dzsem lett, mert eléggé darabos (akit ez zavar turmixolja majd össze, én kifejezetten így szeretem.) eléggé folyékony maradt. Süteményekbe, édes mártásokba vagy öntetekbe, esetleg húsok mellé is kitűnő! És persze minden vámpírnak kötelezően ajánlott a fogyasztása. :)



2014. január 15., szerda

Tojáskrém egyszerűen

A tojást régen nem szerettem. Illetve csak a fehér részét. Talán a főzés miatti kissé gumira emlékeztető állaga miatt. Aztán átálltam a sárgájára. Utána, mikor már kis kuktaként Édesanyám mellett a konyhában szorgoskodtam, a töltött tojás készítés közben - ezt mindig én csináltam - gyakran kóstolgattam a tojásba töltött krémet, és annyira megszerettem, hogy elkezdtem tojást enni - a töltelék miatt. Azóta már a "natúr" tojást is szeretem. Mindezt azért írtam le, mert a krém hasonlatos ama töltött tojás recepthez, ami nagyon finom, ezért ha valaki úgy érzi, ő és a tojás nincsenek közelebbi barátságban, ez a recept jó arra, hogy feloldja a hangulatot. A megadott mennyiségeken persze ki ki tetszés szerint változtathat.


2014. január 11., szombat

Hájas tészta - kézkrém helyett

Egy egész napos süteményről van szó. Elkezdi az ember reggel és késő délután fejei be. Hogy megéri-e? Attól függ... Ha az ember szereti látni a szerettei arcán az elégedett mosolyt, miközben harapás közben lefújják a sütiről a porcukor felét, akkor a válasz igen, megéri. A hájas elkészítésében nagyon hasonlít a vajas tésztához, ugyanis itt is egy alap tésztára kell hájat kenni, és utána hajtogatni. Hogy miért kézkrém? A süti elkészítése a háj megtisztításával kezdődik, lényegében tapicskolás a zsírban. A tisztítás után a kezem olyan puha és ápolt volt, hogy öröm volt nézni. A szépségipar biztos meghökkenne egy ilyen szlogenen: Kikezdi a tél a kezét? Száraz, és fénytelen a bőre? Süssön hájast! De lényegében erről van szó...
A recept a Nagymamámé, bár mikor egy kicsit utánanéztem a dolgoknak egy ugyanilyet találtam Horváth Ilona egyik szakácskönyvében. A töltelék bármi lehet, én most diósat, mákosat és szilvalekvárosat csináltam. A süteményről: nagyon finom! Legyen ez az a süti, amit egyszer meg kell sütni mindenkinek. Ropogós, de omlós, puha és hm... mennyei finom. 



2014. január 9., csütörtök

Újévi receptajánlat

Kicsit késésben vagyok. Mintha magam után rohannék. És a bizonyíték: 9.-e van, és most jut eszembe, hogy új év van. :) De a jókívánságokkal soha nem lehet "elkésni", mindig időszerűek. Hiszen kinek nem esik jól, ha valaki kedvesen rámosolyog és boldog Új Évet kíván? A "recept" mellé gondoljanak egy szívből jövő mosolyt. Áldott, boldog, sikeres Új Évet kívánok Mindenkinek! 

Újévi receptajánlat


Vegyél 12 hónapot!
Gondosan tisztítsd meg a
keserűségtől, kicsinyességtől,
félelemtől, haragtól.
Azután oszd fel a hónapokat 
30 vagy 31 napra.
Minden napot készíts el
1 rész munkából
3 rész jóakaratból és
2 gyűszűnyi derűből.
Mindehhez adj
3 evőkanál optimizmust,
1 csipetnyi iróniát,
1 késhegynyi tapintatosságot.
A kapott masszát bőven öntsd le szeretettel.
A kész ételt mindig díszítsd 
apró figyelmességgel
és tálald fel mosolygós arccal. 


2014. január 7., kedd

Blogkóstoló - Svéd citromtorta

Már ugyan készítettem egy tejpitét a Blogkóstolóra, de Zsuzsi oldalát böngészve találtam még egy receptet, amit feltétlen ki szerettem volna próbálni. Sőt, igazából ezt szerettem volna először, de mivel ez a recept is egy blogkóstolós finomság (Zsuzsi anno Gasztromanótól készítette el ezt a tortát) ezért kicsit csalásnak éreztem. Mindenesetre gondoltam azért a játékba belefér, pláne így második versenyzőként. A süteményről: fergeteges. Nagyon jó. Az előírt citrommennyiségnél (1 db) kevesebbet használtam, de így is kellően citromos lett. Nagyon jó recept, egyszerű, gyors, nem macerás és nagyon finom puha.



 

2014. január 5., vasárnap

Sajtos tejfölös csiga tökmaggal

Gyorsan elkészíthető sós süteményről van szó, mert a tésztája bolti leveles tészta. A bolti tésztáknak alapjában véve nem vagyok a híve. Viszont van úgy, hogy az ember fáradt, de vendéget vár, vagy csak rátör a vágy: valami sósat! Még egy dolgot szeretnék emlegetni: a fokhagymát. Mivel a sajt nem olyan domináns ízű, hogy elnyomja az ízét, ezért aki nem szereti annyira csökkentse a mennyiséget. Egyébként nem erősen hagymás, inkább csak lágyan érződik benne. Aki szeretné feldobhatja baconnel, vagy sonkával, de magában is remek nasi ez a csiga, mindenkinek ajánlom. :) 

2014. január 3., péntek

Blogkóstoló - Tejpite

Ismét blogkóstoló van, ezúttal a Konyhalál blog szerzője a házigazda. Izgatott voltam a sorsoláskor nagyon, így amint megtudtam, hogy kit kapok rögtön szétnéztem a blogon. Nagyon sok pudingos receptet találtam, és sok ígéretes édességreceptet kiírtam. Elsőként a tejpitét sütöttem meg.
Készítettem már egyszer tejpitét, de nem ízlett. Beleragadt a formába, ízetlen volt, pedig mindent a leírás szerint csináltam. Egy rossz receptet foghattam ki. Kicsit kétkedtem ezért, mikor megláttam Zsuzsinál ezt az édességet, de a kép és a lelkes leírás meggyőzött. Úgy gondoltam, adok még egy esélyt ennek a pitének, hiszen valamit nagyon "tudhat", ha ilyen népszerű mostanság. Megsütöttem. Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra látni, hogy nem ragadt bele a formába. Ez volt az első öröm. Aztán felszeleteltem. Csodaszép volt. Megkóstoltam. Finom volt. Semmi különös. Porcukorral, lekvárral jó volt. Ahogy Édesapám megfogalmazta: aki szereti a nyers palacsintatésztát, annak nagyon fog ízleni. Egyébként elfogyott, mindenkinek ízlett, de nem lesz családi kedvenc. Bár nem tudom. Látok benne fantáziát: aszalt szilvával marcipánosan, vagy baracklekvárral és pirított mandulával... Hm. El fogom én még ezt készíteni. 


2014. január 1., szerda

Borleves fahéjhabbal

A borleves nagyon sok családban a karácsonyi menü elmaradhatatlan alkotója. Nálunk nem, én őszintén megvallom nem emlékszem arra, hogy valaha is ettem volna borlevest. Persze a neve ismerősen csengett, mert Édesanyám minden télen elmeséli, hogy egy már régen meghalt szomszédunk milyen finom levest főzött, és hozott neki... Már egy ideje motoszkált a fejemben a gondolat, hogy meg kéne főzni ezt a levest, de mivel nem volt bevált családi receptünk ezért kicsit vonakodtam. Aztán mikor a kezembe került egy tavalyi Blikk Nők Konyha magazin és megláttam benne Cseh János egy receptjét elhatároztam: elkészítem. A recept bevált, talán kissé túl boros volt az eredmény, de egyébként nagyon ízlett. A fahéjhab miatt kicsit olyan madártejes beütésű. Nagyon finom desszert leves, mindenkinek ajánlom.