DIY - gasztroajándékok Karácsonyra

Lassan itt a Karácsony, ezért úgy döntöttem összeszedem a kedvenc ünnepi gasztroajándék tippjeimet. Saját tapasztalat az, hogy a barátok, rokonok nagyon szeretik a kézzel készült ajándékokat, pláne ha azok finomak vagy dekoratívak, jól felhasználhatóak a konyhában.

Varga Gábor: Desszert szerelem

Avagy: Sütni bárki tud

A recepteket elnézve és követve, azt kell mondjam, a mottó igaznak bizonyult. Mielőtt meggyanúsítanának azzal, hogy eladtam a lelkemet az ördögnek (vagy a fiatal cukrásznak), hogy az összes könyvét felmagasztalom (gondolok itt a Gourmandiára), hadd mondjak el magamról valamit: elég kritikus vagyok. Talán nem jó tulajdonság, de észre szoktam venni a hibákat, az öcsémmel például tegnap este végig nevettünk egy háborús filmet, mert tele volt amatőr bakikkal. Mindezek ellenére, vagy talán mellett, a Desszert szerelem könyvben nem találtam kivetni valót. Higgyék el, próbáltam, de minden tetszett. Viszont úgy döntöttem a harmadik könyve ismeretében, hogy több elemzést nem írok a műveiről... 

A kép innen való.

Marton Levente: Konyhanyelv

Egy szakácskönyv, ami szórakoztató és olvasmányos 

No meg tele van király receptekkel. Aki szeret olvasni és főzni, a főzésről olvasni vagy olvasás közben főzni, annak tetszeni fog ez a remekmű. Ez a könyv egyfajta gasztronómiai irodalmi kooperáció, ami úgy tud egyszerre két dolgot művelni, hogy egyik sem csorbul. Mindenkinek szívesen ajánlom, aki szereti a stand-up-os stílust, és nem receptcentrikus, képes egy szakácskönyvet egy ültő helyben végigolvasni.

Ez a könyv ugyanis egyfajta irodalmi szakácskönyv: minden recepthez tartozik egy-egy emlék, vagy keletkezés történeti adalék, amit a szerző bámulatos stílusban és szellemességgel ad elő. Marton Levente könyve úttörőnek számít, jó volna, ha több ilyen könyv látna napvilágot. (Tudom, tudom... Váncsa. Bár ő kicsit más stílusú.)

Gordon Ramsay: Baráti lakomák

A portfólió szakácskönyv

Mikor először belelapoztam a szakácskönyvbe elborzadtam. Tele van Ramsay arcképével. Minden második recept mellett az ő arcképe virul az ételfotók helyett. Ez volt az első benyomás. Kicsit nyomasztó ez a rengeteg személyes fénykép számomra. Persze, hogyha egy önéletrajz lenne receptekkel megtűzdelve, vagy valami önéletírás, vagy hasonló, akkor megérteném, de mivel a könyv a bevezetőn kívül semmilyen személyes megnyilvánulást nem tartalmaz, így ez az arcképesdi szerintem egyszerű marketing fogás. Elvégre hogyha az ember egy szakácskönyvet vásárol, akkor nem a szerzőre kíváncsi. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy Gordon nem is maga készítette a könyvet, és ezzel akarták bizonygatni, hogy ez az ő műve. ÁÁ, nem. Gondoltam. Ilyet tisztességes ember nem csinál. Aztán elolvastam a könyv adatait.

Restaurant Day 2014. május 17. - Zenóbia

A Restaurant Day egy olyan nap, amikor bárki bárhol nyithat éttermet.Sokat hallottam már róla, de még soha nem voltam egy helyen sem. Ezen a király térképen lehet(ett és lehet majd a továbbiakban) tájékozódni a helyekről, és ha úgy döntenek teraszukon vagy a lakásukban éttermet vagy cukrászdát szeretnének nyitni itt tudnak regisztrálni is. (Facebookon is megtalálható egy csoport.) Szóval. Péneteken értesültem a dologról (mármint, hogy szombaton lesz) úgyhogy röptében csak két sütis helyet néztem ki, a Zenóbia Süti Standot, és a WonderWaffles gofrizót. Sajnos ez utóbbi helyszín betegség miatt törölve lett. Így maradt a Zenóbia. Gatyát felkötni, indul a kóstolás.

A süti stand a Dob utca 16 szám alatti Gozsdu Udvarban volt felállítva. Helyettem beszéljenek inkább a képek:

Varga Gábor: Gourmandia

                   Az Igazi: süteményes könyvek Nagy Ő-je

Nos, nem írtam, hogy szakácskönyveké, mert eszembe jutott a Szakácsok könyve, meg pár Lajos Mari kiadvány, úgyhogy úgy éreztem nem fair velük szemben egy "csak" süteményeket felvonultató szakácskönyv piedesztálra emelése. Ennek ellenére azt az állításomat tartom, miszerint ez a süteményes szakácskönyvek királya, illetve facér szakácskönyvek áhított Nagy Ő-je. (példaképe?)

Vörösmarty téri karácsonyi vásár

Aki még nem volt a Vörösmarty téren decemberben, annak feltétlen el kell mennie egyszer. Nekem persze könnyű, Budapesten születtem, eddig szinte az összes karácsonyi vásáron voltam. Nem olcsó hely, de olyan szép dolgokat lehet ott beszerezni, és olyan jó a hangulat, hogy mindenképpen meg kell egyszer nézni ezt a vásárt. Persze akik nem szeretik a tömeget, azok hátrányban vannak, de tényleg megéri egyszer kiruccanni ide. A rengeteg árus, a finom ételek illata, a portékák... Nagyon hangulatos hely, és Európa szerte méltán népszerű. Néhány képet készítettem, ezeket szeretném megosztani veletek. 

Vacsora egy kollégiumban - ételrendelés a Foodpandától

Nem tudom, hogy azok között, akik olvassák ezt a bejegyzést vannak-e kollégisták, vagy volt kollégisták, mindenesetre szeretném leírni a kollégista körülményeket. Nem akarok kitérni a fűtés és a meleg víz hiányára, hiszen gondolom, akik erre járnak inkább a gasztronómiára kíváncsiak. A menzás kaja rossz, a kolis még rosszabb. Persze a kolis kaja is egyfajta menza, de nehéz az embernek reggel-délben-este melegítetlen, ízetlen - néha túl sós - és furcsa színű/állagú ételeket enni. Pláne ha valaki - mint szerény személyem arra vetemedik, hogy a gasztronómiáról olvas, és ír. 

A lényeg, hogy a rémes és ehetetlen ételek közül mentett ki Lilla, amikor arra kért próbáljam ki a Foodpandát, és írjam, meg róla a véleményemet.

Mi is az a Foodpanda? A Foodpanda egy online ételrendelő portál, ahol egyszerűen lehet rendelni rengetegféle étterem és étel közül. Persze az egyszerű relatív fogalom, nekem ugyanis először nem esett le, hogy ha online ételrendelés, akkor nem telefonálni kell az étteremnek... Ezután a nagy felfedezésem után már ment minden, mint a karikacsapás. Kicsit féltem attól, hogy bonyolultabb lesz, mert az online rendelésekhez nem nagyon értek (még soha nem csináltam) ebből kifolyólag bizalmatlan is voltam egy kissé. Megnyugodtam azonban, mikor konstatáltam, hogy nem átutalással kell fizetni, hanem helyben. (Az átutalás meg pláne nem menne...)

Mivel a kollégiumban egy szobában öten lakunk, úgy döntöttem, hogy meglepem a szobatársaimat valamivel. Ezért a Pizza di Casa étteremből rendeltem három nagy pizzát illetve desszertnek palacsintát valamint konyakmeggyes gesztenyepürét. A rendelés egész héten izgalomban tartott mindnyájunkat, szinte tűkön ülve vártuk a csütörtök estét, amikorra a rendelés időpontját kitűztük.
A futár pár percet késett ugyan, de még forrón adta a kezünkbe a pizzákat és a desszerteket. Izgatottan bontottuk ki a fenségesen illatozó dobozokat. A pizzák szépek voltak és hatalmasak, nem mellesleg pedig borzasztóan finomak. Mire a desszerthez értünk, már mindenki becsömörlött az evéstől, ezért a fele megmaradt reggelre. 
Összességében nagyon jól sikerült este volt. Az ételrendelésnek, pláne ha egy közösségben történik, nagyon jó hangulata van. Mindenkinek jó szívvel ajánlom a Foodpandát, ahol garantáltan mindenki megtalálja a kedvére való ételeket.