Epres sajttorta Rachel Allen nyomán

A Sasó indította Szakácsmustra nevű játék háziasszonyának szerepét ezúttal Dina vette át, aki ebben a fordulóban Rachel Allent választotta ki. A játék lényege, hogy minden résztvevő süt a kijelölt szakácstól. Én mivel Rachel Allent nem ismertem kénytelen voltam az internetet segítségül hívni, ahol rengeteg (többségben angol nyelvű) receptet találtam. Nagyon sokat elmentettem, és sokat ihletődtem is az egyszerű, de nagyszerű receptek láttán. Mivel volt itthon egy nagy doboz mascarpone és találtam egy jó kis sajttorta receptet Puffinnál, úgy döntöttem lesz ami lesz, megsütöm ezt. Azért is tetszett nagyon a recept első ránézésre, mert egy átlagos sajttortához képest kevés hozzávalóra van szükség. Az eredeti recept áfonyát ír, azonban én még mindig eper-lázban égek, így ezt akartam felhasználni. Hááát... Most már értem, hogy az epres sajttorták miért csak a tetejükön márványosan elkevert eperöntetet tartalmaznak. A darabokra vágott eper ugyanis szétsült, - és bár nagyon finom volt - elég fura színe lett a tortának. A másik probléma, amivel szembesültem, a sütési idő. A blog nem adott meg hőfokot, így 170°-on sütöttem. Körülbelül másfél óráig. Ugyanis az eredeti recept 35-40 percet ír, de mellé írta, hogy vagy ameddig meg nem pirul. Na. Körülbelül 45 percet töltött a sütőben, amikor észrevettem, hogy már erősen pirul. Rendben kivettem. A közepe azonban még gyanúsan folyt. Jó, gondoltam, megvárom míg kihűl, biztosan keményedni fog. Nos, szobahőmérsékleten ugyanúgy folyt. (Nem remegett, a belseje a pirult réteg alatt totálisan folyékony volt.) Jó, sütő visszakapcsol, megint sütöttem körülbelül fél órát, kivettem, már nagyon pirult (az alufóliát nem találtam) kihűtöttem. Ugyanúgy folyt. Jó, rendben, sütő visszakapcsol, alufólia megkeres, vissza a sütőbe. Sajnos az időérzékem elég rossz, de itt még körülbelül 40-45 percet sütöttem, míg azt mondtam, jó, ennyi folyékonyságot kibírunk, maximum pohárból esszük, és feltehetem a blogra mint bravúros pohárkrémet. (Ekkor elég erőteljesen remegett, de már nem éreztem, hogy folyt volna a közepe össze vissza.) Kihűlt és láss csodát, szeletelhető volt. Ami az oka lehetett ennek: pech (már az előző sajttortám se jött be), vagy lehet, hogy a tojást túl sokáig vertem, nem kellett volna annyira kihabosítani, vagy a mascarpone már súrolta az eltarthatóság dátumát, de ízre, szagra, állagra rendben volt.

Nos, ezek után az összegzés: aki a gyönyörű fehér színű sajttortára vágyik az keressen más receptet. Aki pedig szereti az epres, csúnyácska, de jóízű krémes tortákat az jó helyen jár. Nagyon finom lett amúgy a végeredmény, csak a külleme piszkálja nagyon a csőrömet...

Hozzávalók

A tésztához

- 175 g darált háztartási keksz (nálam 150 g keksz és 25 g dió)

- 75 g vaj

- (1 evőkanál cukor)

A töltelékhez

- 4 tojás

- 150 g cukor (nálam ebből 1 bő evőkanál vaníliás cukor)

- 500 g mascarpone

- 2 tk vanília kivonat vagy aroma

- 125 g gyümölcs (eredetileg áfonya, nálam eper)

Elkészítés

1.  Az epreket (vagy más gyümölcsöt) megmossuk, kicsumázzuk (értelemszerűen az áfonyát például nem kell :D) ha túl vagyok kisebb darabokra vágjuk.
2. A kekszet és a diót összedaráljuk, összekeverjük a cukorral (ezeket azért tettem bele, mert nem szeretem a háztartási keksz ízét) és a folyékony vajjal, majd egy 24 cm átmérőjű tortaformába nyomkodjuk.
3. Az egész tojásokat kikeverjük a cukorral. (Itt nem vagyok biztos abban, hogy úgy kell-e kihabosítani a kettőt egymással, hogy a cukor feloldódjon, vagy úgy, hogy duplájára nőjön, én ez utóbbit csináltam, de szerintem az első változatot kellett volna.) Hozzákeverjük a mascarponét és az aromát.
4. A tészta alapra szépen elrendezzük a gyümölcsöket, hogy mindenhol legyen, majd leöntjük a "töltelékkel". 
5. 170°-os sütőben addig sütjük míg a közepe enyhén remegős lesz. (Ha nagyon pirul alufóliával letakarhatjuk, bár nekem az alatt is ugyanúgy pirult, bár lehet kissé lassabban.)