Tojáskrém egyszerűen

A tojást régen nem szerettem. Illetve csak a fehér részét. Talán a főzés miatti kissé gumira emlékeztető állaga miatt. Aztán átálltam a sárgájára. Utána, mikor már kis kuktaként Édesanyám mellett a konyhában szorgoskodtam, a töltött tojás készítés közben - ezt mindig én csináltam - gyakran kóstolgattam a tojásba töltött krémet, és annyira megszerettem, hogy elkezdtem tojást enni - a töltelék miatt. Azóta már a "natúr" tojást is szeretem. Mindezt azért írtam le, mert a krém hasonlatos ama töltött tojás recepthez, ami nagyon finom, ezért ha valaki úgy érzi, ő és a tojás nincsenek közelebbi barátságban, ez a recept jó arra, hogy feloldja a hangulatot. A megadott mennyiségeken persze ki ki tetszés szerint változtathat.

Hájas tészta - kézkrém helyett

Egy egész napos süteményről van szó. Elkezdi az ember reggel és késő délután fejei be. Hogy megéri-e? Attól függ... Ha az ember szereti látni a szerettei arcán az elégedett mosolyt, miközben harapás közben lefújják a sütiről a porcukor felét, akkor a válasz igen, megéri. A hájas elkészítésében nagyon hasonlít a vajas tésztához, ugyanis itt is egy alap tésztára kell hájat kenni, és utána hajtogatni. Hogy miért kézkrém? A süti elkészítése a háj megtisztításával kezdődik, lényegében tapicskolás a zsírban. A tisztítás után a kezem olyan puha és ápolt volt, hogy öröm volt nézni. A szépségipar biztos meghökkenne egy ilyen szlogenen: Kikezdi a tél a kezét? Száraz, és fénytelen a bőre? Süssön hájast! De lényegében erről van szó...
A recept a Nagymamámé, bár mikor egy kicsit utánanéztem a dolgoknak egy ugyanilyet találtam Horváth Ilona egyik szakácskönyvében. A töltelék bármi lehet, én most diósat, mákosat és szilvalekvárosat csináltam. A süteményről: nagyon finom! Legyen ez az a süti, amit egyszer meg kell sütni mindenkinek. Ropogós, de omlós, puha és hm... mennyei finom. 

Újévi receptajánlat

Kicsit késésben vagyok. Mintha magam után rohannék. És a bizonyíték: 9.-e van, és most jut eszembe, hogy új év van. :) De a jókívánságokkal soha nem lehet "elkésni", mindig időszerűek. Hiszen kinek nem esik jól, ha valaki kedvesen rámosolyog és boldog Új Évet kíván? A "recept" mellé gondoljanak egy szívből jövő mosolyt. Áldott, boldog, sikeres Új Évet kívánok Mindenkinek! 

Újévi receptajánlat

Vegyél 12 hónapot!

Gondosan tisztítsd meg a

keserűségtől, kicsinyességtől,

félelemtől, haragtól.

Azután oszd fel a hónapokat 

30 vagy 31 napra.

Minden napot készíts el

1 rész munkából

3 rész jóakaratból és

2 gyűszűnyi derűből.

Mindehhez adj

3 evőkanál optimizmust,

1 csipetnyi iróniát,

1 késhegynyi tapintatosságot.

A kapott masszát bőven öntsd le szeretettel.

A kész ételt mindig díszítsd 

apró figyelmességgel

és tálald fel mosolygós arccal. 

Blogkóstoló - Svéd citromtorta

Már ugyan készítettem egy tejpitét a Blogkóstolóra, de Zsuzsi oldalát böngészve találtam még egy receptet, amit feltétlen ki szerettem volna próbálni. Sőt, igazából ezt szerettem volna először, de mivel ez a recept is egy blogkóstolós finomság (Zsuzsi anno Gasztromanótól készítette el ezt a tortát) ezért kicsit csalásnak éreztem. Mindenesetre gondoltam azért a játékba belefér, pláne így második versenyzőként. A süteményről: fergeteges. Nagyon jó. Az előírt citrommennyiségnél (1 db) kevesebbet használtam, de így is kellően citromos lett. Nagyon jó recept, egyszerű, gyors, nem macerás és nagyon finom puha.

 

Sajtos tejfölös csiga tökmaggal

Gyorsan elkészíthető sós süteményről van szó, mert a tésztája bolti leveles tészta. A bolti tésztáknak alapjában véve nem vagyok a híve. Viszont van úgy, hogy az ember fáradt, de vendéget vár, vagy csak rátör a vágy: valami sósat! Még egy dolgot szeretnék emlegetni: a fokhagymát. Mivel a sajt nem olyan domináns ízű, hogy elnyomja az ízét, ezért aki nem szereti annyira csökkentse a mennyiséget. Egyébként nem erősen hagymás, inkább csak lágyan érződik benne. Aki szeretné feldobhatja baconnel, vagy sonkával, de magában is remek nasi ez a csiga, mindenkinek ajánlom. :) 

Blogkóstoló - Tejpite

Ismét blogkóstoló van, ezúttal a Konyhalál blog szerzője a házigazda. Izgatott voltam a sorsoláskor nagyon, így amint megtudtam, hogy kit kapok rögtön szétnéztem a blogon. Nagyon sok pudingos receptet találtam, és sok ígéretes édességreceptet kiírtam. Elsőként a tejpitét sütöttem meg.

Készítettem már egyszer tejpitét, de nem ízlett. Beleragadt a formába, ízetlen volt, pedig mindent a leírás szerint csináltam. Egy rossz receptet foghattam ki. Kicsit kétkedtem ezért, mikor megláttam Zsuzsinál ezt az édességet, de a kép és a lelkes leírás meggyőzött. Úgy gondoltam, adok még egy esélyt ennek a pitének, hiszen valamit nagyon "tudhat", ha ilyen népszerű mostanság. Megsütöttem. Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra látni, hogy nem ragadt bele a formába. Ez volt az első öröm. Aztán felszeleteltem. Csodaszép volt. Megkóstoltam. Finom volt. Semmi különös. Porcukorral, lekvárral jó volt. Ahogy Édesapám megfogalmazta: aki szereti a nyers palacsintatésztát, annak nagyon fog ízleni. Egyébként elfogyott, mindenkinek ízlett, de nem lesz családi kedvenc. Bár nem tudom. Látok benne fantáziát: aszalt szilvával marcipánosan, vagy baracklekvárral és pirított mandulával... Hm. El fogom én még ezt készíteni. 

Borleves fahéjhabbal

A borleves nagyon sok családban a karácsonyi menü elmaradhatatlan alkotója. Nálunk nem, én őszintén megvallom nem emlékszem arra, hogy valaha is ettem volna borlevest. Persze a neve ismerősen csengett, mert Édesanyám minden télen elmeséli, hogy egy már régen meghalt szomszédunk milyen finom levest főzött, és hozott neki... Már egy ideje motoszkált a fejemben a gondolat, hogy meg kéne főzni ezt a levest, de mivel nem volt bevált családi receptünk ezért kicsit vonakodtam. Aztán mikor a kezembe került egy tavalyi Blikk Nők Konyha magazin és megláttam benne Cseh János egy receptjét elhatároztam: elkészítem. A recept bevált, talán kissé túl boros volt az eredmény, de egyébként nagyon ízlett. A fahéjhab miatt kicsit olyan madártejes beütésű. Nagyon finom desszert leves, mindenkinek ajánlom.