Szőke brownie - Blondie

Mikor ezt a sütit készítettem meg voltam győződve arról, hogy rossz lesz. A mandula szimpatikus volt (pláne ekkora dózisban) de a fehér csokival nem voltam (vagyok?) kibékülve. Az okosok szerint az ember csak a színe miatt érzi édesebbnek a fehér csokit a tejcsokitól. Nem próbáltam ugyan még csukott szemmel letesztelni a kettőt, de meggyőződésem, hogy nem így van. A fehér csokiban van valami túl erőszakos mellékíz. Nekem az ízéről mindig a behízelgő emberek jutnak eszembe... Nem jön be egyszerűen. Ez a sütemény azonban fergeteges volt. Komolyan mondom, nagyon ízlett. Melegen krémes volt szinte a belseje, elolvadt az ember nyelvén, azt az erőszakos édességet pedig eltompította a mandula, nagyon finom volt. Hidegen egy könnyebben vágható, de még mindig ragacsos (állagra, nem tapintásra) és puha édesség. Nem tudnám megmondani hogy a finomabb. (Az első kép hidegen készült ma reggel, az alsó a sütés után 15 perccel, tegnap este.) 

Pár szó a receptről: nem tudom honnan való. Édesanyám valahonnan kiírta ezt a receptet még 1-2 éve, és azóta gyűjtögeti a fehér csokit és a mandulát, hogy egyszer majd megsüti. (Nem akarok plagizálni, ha valaki felismeri hogy az ő receptje szóljon és rögtön kiírom a forrást.) Egy jó tanács: ne süthető csokicseppet próbáljanak olvasztani mint én... :) És persze aki nem kóstolta süsse meg! Ugyanolyan mint a klasszikus brownie, csak fehér és mandulás.

Banánhab mézes mogyorós grillázzsal

A banán egy olyan gyümölcs, amit nem tudok bármikor enni. Fura a kapcsolatom vele, mert néha nagyon megkívánom, de alapjába véve nem szeretem az ízét. FromJuci oldalát nézegetve azonban rábukkantam egy egyszerű de nagyszerű gyorsan elkészíthető finomságra, a banánhabra. Annyira megtetszett, hogy ki szerettem volna próbálni. Annyit változtattam, hogy tojásfehérje helyett habtejszínt használtam, illetve kreáltam hozzá egy fantasztikus mézes mogyorós grillázst. Nagyon jó desszert, pár perc alatt elkészül.

Vesepecsenye zsályás krumplival és tejszínes gombamártással

Hosszú lett volna a cím, ha mindent beleírok, amit ki akarok hangsúlyozni. A zsályás krumpli puha, omlós, de a pirítás miatt a külseje roppanós és a vaj miatt fantasztikus ízű. A gombamártás krémes, a mustár miatt különleges ízű, a krumpli főzőleve pedig nagyszerű állagot ad neki. A hús pedig férfias, nem akartam bravúrozni a fűszerezéssel, ez így egyszerűen nagyon jól illet a gombához és a krumplihoz. Ó, a gombamártás talán elviselt volna egy löttyintésnyi fehérbort, de nem volt itthon, ám ha Önöknél van nyugodtan tegyenek bele. A zsályát pedig le lehet váltani kakukkfűre, rozmaringra, bármilyen tetszőleges zöld fűszerre. Egyébként a fogás isteni. Komolyan. 
Hogyha tetszik a kép vagy a recept kérlek likeold facebookon ugyanis beneveztem vele egy versenyre.

Epres sajttorta Rachel Allen nyomán

A Sasó indította Szakácsmustra nevű játék háziasszonyának szerepét ezúttal Dina vette át, aki ebben a fordulóban Rachel Allent választotta ki. A játék lényege, hogy minden résztvevő süt a kijelölt szakácstól. Én mivel Rachel Allent nem ismertem kénytelen voltam az internetet segítségül hívni, ahol rengeteg (többségben angol nyelvű) receptet találtam. Nagyon sokat elmentettem, és sokat ihletődtem is az egyszerű, de nagyszerű receptek láttán. Mivel volt itthon egy nagy doboz mascarpone és találtam egy jó kis sajttorta receptet Puffinnál, úgy döntöttem lesz ami lesz, megsütöm ezt. Azért is tetszett nagyon a recept első ránézésre, mert egy átlagos sajttortához képest kevés hozzávalóra van szükség. Az eredeti recept áfonyát ír, azonban én még mindig eper-lázban égek, így ezt akartam felhasználni. Hááát... Most már értem, hogy az epres sajttorták miért csak a tetejükön márványosan elkevert eperöntetet tartalmaznak. A darabokra vágott eper ugyanis szétsült, - és bár nagyon finom volt - elég fura színe lett a tortának. A másik probléma, amivel szembesültem, a sütési idő. A blog nem adott meg hőfokot, így 170°-on sütöttem. Körülbelül másfél óráig. Ugyanis az eredeti recept 35-40 percet ír, de mellé írta, hogy vagy ameddig meg nem pirul. Na. Körülbelül 45 percet töltött a sütőben, amikor észrevettem, hogy már erősen pirul. Rendben kivettem. A közepe azonban még gyanúsan folyt. Jó, gondoltam, megvárom míg kihűl, biztosan keményedni fog. Nos, szobahőmérsékleten ugyanúgy folyt. (Nem remegett, a belseje a pirult réteg alatt totálisan folyékony volt.) Jó, sütő visszakapcsol, megint sütöttem körülbelül fél órát, kivettem, már nagyon pirult (az alufóliát nem találtam) kihűtöttem. Ugyanúgy folyt. Jó, rendben, sütő visszakapcsol, alufólia megkeres, vissza a sütőbe. Sajnos az időérzékem elég rossz, de itt még körülbelül 40-45 percet sütöttem, míg azt mondtam, jó, ennyi folyékonyságot kibírunk, maximum pohárból esszük, és feltehetem a blogra mint bravúros pohárkrémet. (Ekkor elég erőteljesen remegett, de már nem éreztem, hogy folyt volna a közepe össze vissza.) Kihűlt és láss csodát, szeletelhető volt. Ami az oka lehetett ennek: pech (már az előző sajttortám se jött be), vagy lehet, hogy a tojást túl sokáig vertem, nem kellett volna annyira kihabosítani, vagy a mascarpone már súrolta az eltarthatóság dátumát, de ízre, szagra, állagra rendben volt.

Nos, ezek után az összegzés: aki a gyönyörű fehér színű sajttortára vágyik az keressen más receptet. Aki pedig szereti az epres, csúnyácska, de jóízű krémes tortákat az jó helyen jár. Nagyon finom lett amúgy a végeredmény, csak a külleme piszkálja nagyon a csőrömet...

Vaníliás epres pohárkrém kuszkusszal

Szirupos eper, krémes vaníliás kuszkusszal, és tejszínhabbal... Mennyei desszert! Előnye, hogy gyorsan elkészül. Valami hasonló desszertet láttam valahol, próbáltam utána keresni, hogy pontos forrást tudjak adni, de nem találtam. (Bár ott kicsit más volt a kuszkusz ízesítése és az eper is.... nem tudom hol lehetett...) Mindesetre ez a pohár desszert nagyon jó, egyszerű és nagyon nagyon finom. Mindenkinek ajánlom! :D Persze kuszkusz helyett lehet tejberizzsel vagy tejbegrízzel is készíteni.

Nyári zöldségleves sajtos galuskával

Ez egy egyszerű, de nagyszerű nyári leves. Levesbetétnek először vajgaluskát szerettem volna tenni bele, de aztán eszembe jutott, hogy van egy olyan Nők Lapja Konyha szám, amelyikben különféle gombócokat és galuskákat vonultatnak fel. Így esett a választásom erre a sajtosra, amiben egyébként nem is érződött a sajt... De finom volt. A levesről: igencsak lightos, szóval ezután lehet kínálni a brutális húsos fogásokat. (Nálunk a második húsos pite volt.)

Epres krémes

Egyik nagy kedvencem az eper. (Bár még annál is jobban szeretem a Nagyszüleim kertjéből a szamócát, ami kisebb, nyomibb, de háromszor olyan édes és lédús mint a boltiak.) Az ötlet, hogy ilyen süteményt készítsek, az egyik youtube-os videóból jött, de én más krémet használtam, történetesen a legjobb tiramisu krémet, kis változtatásokkal. Azt reméltem, hogy egy kevés zselatinnal szebben szeletelhető sütit kapok, nos nem, össze vissza csúszkált az egész, így ha nem szimpi a zselatin nyugodtan hagyják ki. (Kicsit folyósabb lesz, otthonra teljesen megfelelő...) És az íze. Fantasztikusan finom lett. A kép nem túl jó (este fél 9 tájban fotóztam, minimális fénnyel) kicsit olyan, mintha szalonna darabok akarnának kihullani a lapok közül, de nem, az eper... Talán nem túl szép, de az íze világbajnok! (Hogy egy kicsit Jamie Oliver szavaival éljek...:D) Így az eperszezonban érdemes kipróbálni. Bár szerintem a tölteléket ősszel fel lehet cserélni karamellizált almára/körtére, vagy nyár derekán cseresznyére/meggyre, kis mandulával, előbbi dióval... Nem lehet rossz. :)